Az Eratoszthenész-kráter mellett található ez a medence amely becsapódásos eredetű. A 228km átmérőjű sík terület egy öreg több mint 4 milliárd éves
gyűrűs krátert rejt. Az Imbrium-esemény (becsapódás) és az utána következő heves vulkanizmus teljesen eltüntette az eredeti formát ,a krátert betemette és feltöltötte. Az évmilliók azonban felfedték a mélyben rejlő objektumot. A gravitáció az amely a nehéz kőzeteket a tömegközéppont felé húzza ,ez az az erő amely a süllyedő kőzetekben kirajzolja a kráter peremét ahol a bazalt mennyisége kevesebb volt mint a kráter közepén. Ha a peremén kevesebb a bazalt kőzetek mennyisége akkor a tömeg is kisebb így a gravitáció csak kis mértékben hat rá. Ezt a peremet amely egy torz gyűrű, általában lávagerincként kerül azonosításra amely igazából nem lávagerinc. Ez a gyűrű lényegében az eredeti kráter sánca amely kevésbé süllyedt meg ,míg a körülötte fekvő területek pedig jobban.
Ennek a gerincnek a magassága a medence közepe felé, abba az irányba ahol a legjobban megsüllyedt a térség, mintegy 400m,míg kifelé mérve az eltemetett kráter külső udvara irányában mérve mindössze 70m.
Ebből a domborzatból megmérhetjük mekkora lehetett a gyűrűje: 174km körüli.Valószínű hogy ez a belső gyűrű átmérője,mert a középső gyűrű 213km körüli.A középső gyűrű lényegében a Sinus Aestuum határa is egyben.Külső gyűrűt egyenlőre még nem azonosították a szakemberek, de a saját feltételezésem a gravitációs adatok alapján hogy kábé 300km-re délkeleti irányban egy lehetséges sáncfal maradvány lehet.A medencét létrehozó becsapódás a Hold kérgét teljesen átütötte.A köpeny feltolulását a felszakított kéregbe szintén a gravitációs mérések igazolják.
Ennek a nehéz köpenyanyagnak az eloszlása a gravitációs mérések szerint enyhén háromszög alakú,ezen belül egy kis görbült sávban csúcsosodik ki.Ez alapján feltételezem hogy a becsapódás nem merőlegesen történt hanem annál jóval laposabb szögben.
Ennek a felnyomult nehéz köpeny anyagnak az átmérője megegyezik a felszínen látható gyűrű alakú gerinc méretével. Ez is alátámasztja hogy ez a sánc egy belső gyűrű amely a nagy becsapódásokra jellemző forma. A belső gyűrű nem más mint a központi csúcs összeomlásával keletkező és szétfutó a kőzetekben terjedő lökéshullám. Ahol az energia elfogy ebből a hullámból ott a kőzetek ebben az állapotban "megfagynak", lényegében a kőzetek ekkor már szilárd testként viselkednek. Az összeomló központi csúcs magassága elérhette a 30-40km-t és mindez mindössze 3 perc alatt végbement! A központi csúcs felemelkedése mintegy ~1333m/s sebességgel (ami 4800km/ó) történik! A becsapódó test ha a klasszikus sebességgel(15km/s) és összetétellel ( homogén szikla) számolunk 34km átmérőjű lehetett.
Az ütközés energiája 1,61 milliárd Megatonna erejű (a "Cár" nevezetű hidrogénbomba 50-70 Megatonna erejű volt.) A kivájt kráter (átmeneti kráter) 53 kilométer mély volt, a permén jelentkező sánc 9 kilométer magas volt! A Hold anyagának rugalmassága miatt ezek az átmeneti méretek gyorsan csökkennek.
Az összeomló központi csúcs szétfut és a belső gyűrű lesz belőle. A gyűrűs medence mélysége 6km körüli ,a gyűrűk magassága közelítőleg 2,4km.
A kidobott anyag mennyisége egészen horrorisztikus : 1,13 Billiárd tonna! De ennek az anyagnak is csak a 3%-a tudta elhagyni a Hold gravitációs terét és repült ki a bolygóközi térbe.
Sajnos a medence eredeti méretének nagy bizonytalansága miatt ezek a számítások is bizonytalanságokkal terheltek!
356/1650 Orion Newton,EQ6,ASI715MC
Sz.Á.I.