A Janssen-kráter ikonikus objektum az amatőrcsillagászok között.Már kis távcsövekkel is szépen megfigyelhető,fotózható.Ha kontrasztos környezetben lenne,a Földről szabad szemmel is láthatnánk.
Maga a kráter 2 nagy kráter együttese,de benne 2 részben eltemetett kráterek is vannak.Az egyik a Janssen J és a Fabríciusz (Fabricius) között látható és nem is kicsi 32,79km átmérőjű (zöld jelölésű).Ez a kráter 1000m mélységű amelyből leszűrhetjük hogy mintegy 1600m lehet a rádobott törmeléktakaró.A másik Fabríciusz A-kráter amely szintén megsínylette a Fabríciusz főkráter létrejöttét.A kráter területének 60%-a kapott feltöltést és ennek nagysága helyenként igen jelentős.A kráter feneke nyugaton mintegy 3000m-rel van lejjebb mint a keleti feneke.A Janssen eredetileg 171,km átmérőjű,a teljes struktúra déli része gyakorlatilag.A nálánál idősebb északi rész egy régebbi közelítőleg 120km átmérőjű kráter volt amelynek mára már csak a háromnegyede maradt meg de ez is rossz állapotban,többszörösen feltöltve.Durva becsléssel is minimum 1400m a törmelék vastagsága.A Janssen egy borzasztó öreg gödör, a korának alsó határa 3,9 milliárd év,felső határa 4,1milliárd év. A kehely közepének környékén egy tompa hegyvidék foglalja el a helyet.Bár koptatta és részlegesen betemette a Fabríciusz által kilökött por és szikla,de felismerhető a Janssen központi csúcsa! A magassága 1300m körüli,eredetileg ez jóval magasabb volt csak az idő nagy úr,a környék becsapódásai egyszerűen feltöltötték az idős krátert.A központi csúcs közvetlen szomszédságában egy rianás rendszert láthatunk.A Rima Janssen egy tágulásos eredetű csatorna.Egy szélesebb (8,2kmX69km) és több keskenyebb (pl.:60kmX1,8km) törés szeli át.Ezek a csatornák nem a kráter saját termékei,ezek a törésvonalak a Mare Australe (nem sokkal öregebb a Déli Pólus-Aitken-medencénél) saját gyermekei.Ezek a törésvonalak megjelennek a Petáviusz (Petavius)-kráter padlózatán is,ezek azok a koncentrikus vonalak amelyek a nagy medence képződés velejárói.A sugaras törésvonalak viszont nem csak a kráteren belül jelennek meg hanem azon kívül is felfedezhető,lekövethető igaz ezek arrébb vannak (pl.:Rima Fumerius vagy Rima Hase).A koncentrikus törések amelyek a kráteren belül tanyáznak,azokhoz kellett egy nagy becsapódás hogy jobban aktivizálódjanak,hogy jobban látszódjanak.A legtöbb törésvonalat befedte a rengeteg kráterből ,becsapódásból kihulló törmelék és por.
A lecsapó test a klasszikus értékekkel számolva mintegy 30km körüli lehetett, a becsapódás energiája 76 millió megatonna TNT erejének felelt meg.Az olvadék tömege 364 trillió tonna,az gőzzé alakult kőzetek tömege 72 trillió tonna, a kidobott anyagmenyiség pedig 149 trillió tonna.Érdemes még a Fabríciusz-kráter padlóján a becsapódási olvadékot megfigyelni ,a hűlésből eredő és a kráterfenék emelkedéséből eredő törésvonal hálózatot.A képemen ebből is láthatunk gyengén valamennyi.
A képeket 150/1200 SkyWatcher refraktorral,ASI290MM mini kamerával,Lacerta TeleExtender3X nyújtóval,EQ5 mechanikán készült.A legfelső kép nincs beforgatva.
Sz.Á.I.