A Platón-kráter (Plato) egy amatőrök között ismert becsapódási seb a Hold arcán. A sötét aljzatú, lávával félig feltöltött kehely 98km átmérőjű, a sánc pereméhez képest 2,1 km, a külső szinthez képest 700m mély. A kráter kora vitatható. Bár a bazaltlávából álló fenék 2,8 milliárd évesnek számolták a kráterszámlálásos módszerrel, valószínűleg ennél fiatalabb. A kráterszámlálós módszerben sajnos nagy a hibahatár. A vulkáni működés közel 50%-ban töltötte fel a krátert, bár az elméletileg számított központi csúcs amely 3km körüli nem látszik. Tehát van itt egy kis bibi. Vagy a számítás nem pontos és a központi csúcs alacsonyabb, vagy a lávaréteg vastagsága meghaladja a 3km-t. Akkor tudjuk feloldani az ellentmondást ha a becsapódási szög nagy! Lapos szögű becsapódás esetén a központi csúcs alacsonyabb de viszont elnyúltabb. A lávaréteg vasban igen gazdag, 26% az átlag érték, de a kisebb kráterekben ez az érték 35%-ra nő. Ennek oka hogy a padlón lévő kis kráterek a mélyebb rétegekből kiforgat anyagot mintegy mintavételezést ad nagyobb mélységből (~500m mélységből). Ennek megfelelően az olivin mennyisége is nő a kis kráterek kidobott anyagában. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le hogy a Platón-kráter jelentős részét híg ultrabázikus láva töltötte fel (komatiit?), és csak az utolsó pár száz méter volt amely bázikus kémhatású bazalt típusú láva volt. Az ultrabázikus lávák jóval forróbbak (~1600C°)mint a bázikus lávák (~1200C°) és jóval folyékonyabbak is. Amíg a szétterülési vastagságuk 1-3m közötti a híg láváknak, addig a bazaltok átlagosan 5-10m körüli.
A számítások a kialakulásáról azt mutatják hogy a megközelítőleg 11km-es égitest 15km/s sebességgel csapódott be. A számításokhoz 82°-os érkezési szöget vettem alapul. A becsapódás centrumában 138157C° lenne a hőmérséklet ha az energia teljesen hő formájában szabadulna fel. De mivel az anyag olvadásához és elpárologtatásához jelentős energia kell, így a hőmérséklet is jelentősen csökken. Talán nem járunk messze az igazságtól ha megfelezzük ezt az értéket, így is a kb.: 70000C° elég brutális. Az átmeneti kráter amelyet a becsapódó test ereje kiváj, mindössze 2 perc alatt létrejön és 20,7km mély. Ekkor a kráter 73km átmérőjű és a "karimája" 3,4km magas. A kőzetek rugalmassága miatt az átmeneti kráter alja visszarúgja magát, a kráter szélessége pedig nő. A végső mérete a kráternek mintegy ~100km átmérő és a 4,3km mélység. A központi csúcs 3km magas a kidobott anyag mennyisége 63,9 billió tonna de csak alig 1,3%-a tudja a Hold gravitációját elhagyni a többi visszahullik még a Hold túloldalára is záporozik belőle. A Platón-kráter egyben jelentős TLP (Transient Lunar Phenomena-Átmeneti Holdi Jelenségek) forrás is. Az eddigi listázott jelentéseknek mintegy 16%-a erről a környékről jött. A jelenségek eredete amelyek villanások, vibráló színes foltok, sötét homályos foltok képében jelentkeznek, még nem ismert. Szerintem(!) ezek egy része meteoritok, de nagy része vulkanikus/tektonikus eredetű.
A felvételeket 356/1650 Orion Newton távcsővel EQ6 Syntrek mechanikán,ASI290M mini kamerával, Lacerta TeleExtender 3X nyújtóval és SkyWatcher 150/1200 refraktorral készült,EQ5 mechanikán,ASI290MM mini kamerával GSO2X barlow-val.
Sz.Á.I.