2021.07.07 20:19
Egy kicsi jelentéktelen kráterecske a Mare-Imbriumban sokszor átsiklik az ember tekintete miközben a környék híres objektumait keresgeti az ember.
A Pytheas-kráter.
Ez a kráter nem nagy.Még nem is olyan híres emberről lett elnevezve.Ez a 18,8km-es kehely fiatal,kopernikuszi korú annak is a vége felé járhat.
Az ami miatt most górcső alá került nem más mint hogy egy olyan határt húz meg ahol a becsapódás energiája éppen nem elég hogy teraszos falú krátertalakítson ki.A képemen éppen látható hogy a kráter fenekén lecsúszott falak és az a központi csúcs szerű struktúra amely a nyomáshullámok miatt kialakult.Általában az ennél kisebb kráterek (van kivétel) a klasszikus megjelenésű sima tál,az ennél nagyobb méretűek pedig központi csúcsos teraszos "töredezett falú" krátert képeznek.A forma remekül illusztrálható a vízfelszín viselkedésével ha egy kavicsot hajítunk bele.Bármilyen furcsa a kőzetek ilyen nagy nyomáson/energiáknál úgy viselkednek mintha folyadék lenne.Az a rövid idő amennyi a rendelkezésére áll a felszínt átalakító energiának pedig meghatározza meddig jut el a forma kialakításában.Az idő amely alatt újra egyensúlyi állapot áll be.Egy 20km körüli kráternél ez 3-6 perc de egy nagy medencénél ez 2 óra is lehet!
Az ütközés centrumában a gőzzé váló kőzetek (nagyobb mint 5000fok és 100GPa nyomás felett {10 millió tonna/m2} ) kirepülés közben megszilárdulnak és vékony aeroszolként szétterülnek,sokszor sugaras sávokban amelyek a kráter átmérőjének akár a 20-szorosára is eljuthat a Holdi körülmények közt.Ezeket látjuk a fiatal kráterek körül ,ezek rendkívül jó fényvisszaverő képességűek,nem is csoda hiszen üvegcseppek.Az alcsonyabb hőmérsékletű olvadt kőzetek(50GPascal nyomáson {5 millió tonna/m2} és 5000-1500 fokig) pedig kifröccsennek a kráterből jellemzően a becsapódás közvetlen környékére(természetesen marad belőle a kráterben is).Azok a törmelékek amelyek nem vagy csak részlegesen olvadtak meg 45 fokos szögben kirepülnek és nagy távolságokban szétterülnek.Az ütközés ereje 6600 megatonnának felel meg! Összehasonlításul a legnagyobb fúziós bomba amit felrobbantottak 50-75 megatonna erejű volt!
A becsapódó test körülbelül 600-800m-es lehetett,a klasszikus paraméterekkel számolva.A kráter mélysége 1500-1600m körüli (nem a sánc tetejétől mérve).A Kaguya szonda méréseiből tudhatjuk hogy a Mare területre becsapódó test áttörte az Olivines láva réteget és a mélyből Plagioklászt(84%) emelt föl és szórta szét a kráter körül.Ez azt jelenti hogy itt a kábé 17%-os Vas tartalmú Fayalit, ultrabázikus primitív ősi kiömlési kőzet vastagsága nem lehet több mint 1,5km sőt ennél igencsak jóval vékonyabb.Ezen mélység alatt már a Hold "eredeti" kérge (ez megegyezik a felföldekkel) található.
A Hesiodus A-kráter (fenti képen középen) egy picit más tészta.Jól láthatóan belső gyűrűje van amiről azt gondolhatnánk hogy a teraszos elfejlődés egyik állomása.A helyzet az hogy nem! Megfigyelhetjük hogy az ilyen gyűrűs kráterek csak a Mare területeken illetve közvetlen környezetükben tanyáznak.Számuk elég kevés ahhoz hogy ne keltsen gyanút.A fánk a kráterben elég jelentős méretű,a központi csúcs pedig satnya de számszerűsíve is 1:4 az arány! Egészen addig kifog rajtunk a magyarázat amíg nem feltételezzük hogy a becsapódás nem teljesen szilárd felszínbe vagy a felszín alatt nem egészen megszilárdult területen következett be! Valóban több ilyen kráter kora egész jó egyezésben van az adott környéken lévő lávafolyásokkal,Mare területekkel. A modellek bizony megerősítik a feltételezést,sőt megmagyaráz olyan teljesen kaotikus kráterpadlót mint amilyen a Gaudibert és környéke.A kevésbé kemény/viszkózusos felszínben terjedő nyomáshullám a központi csúcs visszahúzódása után a kifelé terjedő hullám állapotában ragadt meg.Azon a ponton elfogyott az energia és egy szép púpos gyűrűt,tipikus hullámgyűrűt "belefagyva" hagyott maga után.A Gaudibert kráter lecsapója feltételezhetően eléggé folyékony állapotú területre érkezett és a nyomáshullámok a kráter belsejében ide-oda visszaverődtek mikor megszilárdult.Azóta a "kehelyre" sok törmelék rárakódott elfedve az eredeti felszínét.
Egy másik modell viszont vulkanikus erőknek tulajdonítja a gyűrűt de ez elég gyenge lábakon áll.A tipikus vulkanikus behatású kráterek padlózata töredezett,rendkívül sík vagy nagyon kiemelt központi csúcsos.
Ilyen vagy hasonló gyűrűs krátert nem találni a Holdon.Létrejötte így nem magyarázható.
A képeket 305/1500 Newtonnal készítettem Barlow2x vagy 3x nyújtóval,EQ6R,QHY5/HH ccd és ASI178MC/HH kamerákkal.
Sz.Á.I.