Mi is ez? Vannak szép számmal olyan nagy teljesítményű,magas hőmérsékletű fiatal csillagok amelyek a környezetében lévő gázt ionizálja,megvilágítja.Igazából az ilyen kölcsönhatásoknak mindig az a vége hogy a csillag elfújja a környező gázt. Egy 30000-50000K° felszíni hőmérsékletű csillag nagy energiájú elektromágneses sugárzásának köszönhetően képes 300 fényévnyi távolságból még világításra késztetni a ködöket.Ezek az értékek egy 10000-20000K° hőmérsékletű csillagnál 65 fényév,egy 8000-10000K° hőmérsékletű csillagnál már csak 1,5 fényév. Ezek a csillagok fényteljesítménye is erősen eltér egymástól és a kisugárzott energia "csúcsa" (hullámhosszának a maximuma) is eltér.Minél kisebb a fényteljesítmény úgy fog a kisugárzás maximuma is egyre hosszabb hullámhossz felé elmozdulni.Persze ez csak a Fősorozati ("egészséges") csillagokra érvényes. Nézzünk pár példát:
A képen a Selyemgubó-köd ( IC5146).Sajnos a rálátásom nagyon rossz volt ezért csak kevés képkockát tudtam róla készíteni. A felvételen a vörös a Hidrogén,amelyet ionizálnak a fiatal 100000 éves B színképosztályú csillagok. A kék területek reflexiós ködök,ezek simán porfelhők amelyek visszaverik a csillagok kék fényét.A köd közepén sötét porködöket látunk ezek elnyelik a fényt mivel köztünk és a fényes régiók között fekszenek de még az egész komplexum részei. A köd és a nyílthalmaz amely benne fekszik szerves egészt alkotnak,idővel a ködöt szétfújják a csillagok.Az egész 2600 fényévre van tőlünk, a fényesebb tagok 15 naptömegűek, kábé 30000 napteljesítményűek és "csak" 18naptömegnyi anyagot ionizáltak.
A képen az IC69 a Cassiopeia csillagképben,a jobb oldali csillag pedig nem más mint a Gamma Cassiopeiae ami egy fényes szabadszemmel is jól látható csillag. A köd viszont már nagyon nehéz objektum,csak fotografikusan figyelhető meg (hacsak nincs egy 1,5m-es távcsöve valakinek). A ködösségnek nincs igazából köze a csillaghoz vagy legalább is úgy tudjuk.550 fényévre van tőlünk a csillag, a köd a csillagtól 4-5 fényévre van. A ködre igaz az előző kép megállapítása hogy a kék az reflexió, a vörös az ionizált gáz.A felvételen nem látható a teljes terjedelme a ködnek ez csak a fele.A 17 naptömegű, 34000 napteljesítményű csillag 8 millió éves, héjakat dobált le magáról (felhőket) és lassan elindult a Fősorozatról (most hagyja el) a vörös óriás ág irányába.A felhők a csillag felett mágnes erővonalak mentén a felszín felett lebeg vagy csak lassan távolodik tőle.Van társ csillaga is 2 darab,de a főcsillag maga is spektroszkópiai kettős( magyarán: optikailag nem bontható).
Íme a Buborék-köd (NGC 7635). Valószínű van köze a fiatal csillagnak (2 millió éves bár ez a csillag szemszögéből már öreg) a ködhöz talán az általa kidobott anyag lehet egy része. A köd csak 40000 éves a buborékot az irdatlan nagy teljesítményű csillag fújta bele.A főcsillag 44 naptömegű kék szuperóriás,a vörös óriás állapotot azáltal hogy a külső rétegeit ledobta magáról már elhagyta vagy inkább átugorta.Ha minden igaz néhány millió év múlva szupernóva (inkább hipernóva) lesz belőle. Jelenleg 33700K° felszíni hőmérsékletű és 400000 nap teljesítménnyel sugároz 8500 fényév távolságból a szomszédos spirálkarban csücsül.Puszta szemmel nagy távcsővel mint nagy homályos folt látható ezt igazolom.
A felvételeket 305/1500 Newton távcsővel, EQ6R mechanikán,ASI178MC/HH és Canon EOS 350D kamerákkal készült,MGenII vezette a felvételeket 102/500 refraktoron keresztül.
Sz.Á.I.