A Holdi Napkelte a fiatal Langrénusz (Langrenus)-kráter keleti oldalán érdekes fény-árnyék játékot űz.Amikor a sötétség fokozatosan csökken de van egy rész ahol makacsul kapaszkodik,nem ereszt csak a világosság döntő fölényének engedelmeskedik. Van egy ellenpontja is,az Arisztarkhosz (Aristarchus) világító fala,tökéletes ellentéte.De mi is ez a sötét "lyuk"? A kráter sáncának külső teraszai igen meredekek és igen magasak.Ez a jellemzője körbefut a falakon de a keleti oldalon egy szakaszon megmakacsolja magát.A becsapódást követő átmeneti kráter a kőzetek rugalmassága miatt deformálódik,a feneke felfelé mozdul el míg a "tányér" széle pedig lefelé.Ennek a mozgásnak azt a nevet adnám hogy "a nagy rángás" vagy "az utolsó rúgás". Ez a mozgás igyekszik kiegyenlíteni a magasságbéli különbségeket.A kráter szélei ahogy lefelé és kifelé mozdulnak, a perem héjakra esik szét és különböző nagyságban csúsznak vissza a kráter középpontja felé.Ezek a különböző mértékben visszacsúszott héjak alkotják a kráter teraszait.Egy blokk, egy 14X19km-es méretű rész nem csúszott vissza rendesen mint a többi terasz és keményen megtartotta helyzetét.Ettől délebbre viszont egy hasonló méretű területen hatalmas szelvényekre,dombokra szétszakadva a kráter terasza beleomlott a mélységbe.E két objektum között viszont egy öböl keletkezett amely teljesen kifut a peremig.
Ez az öböl mintegy 10km "mély" és a végét egy igen nagy 2,5km magas 5,4km hosszú kb.: 8km széles 33 fok dőlésű sziklafal zárja le.Ez az öböl és a sziklafal még aránylag magas Napállásnál is árnyékot vet és az öböl sötétségben pihen.A Holdat megfigyelők napi szintű látványos változásokat láthatnak talán az 40%-os Holdfázisig. Érdemes megfigyelni hogy az északi részen széles laposabb teraszokat látunk és a kráterfenék is tagoltabb átszegdeltebb mint a déli félteke.A becsapódási olvadék nagyobb részt a déli oldalon gyűlt fel és megszilárdulása után szép síkságot hozott létre.A mennyiség a számítások szerint 23,4 trillió tonna volt az olvadék,de ennek csak egy része maradt a kráterben.Hogy miért volt eleve mélyebb ez a rész? A kráter alakja nem nagyon tér el (5km a különbség mindössze) a szabályostól,a központi csúcs viszont hosszúkás 22,78kmX13,44km ami azt sugallja(!) hogy a becsapódó test majdnem pontosan déli irányból érkezett, a merőlegestől ebbe az irányba eltért (talán 75fok) de nem lapos szögben(ez meglátszódott volna a kráter alakján jobban) vagy többszörös magból álló objektum (pl.:kutyacsont formájú) csapódott be..A teraszos részek az északnyugati részen 30-36km hosszan sorakoznak,míg ez átellenben 24-30km.A kráter belső szögei északnyugaton 12fok az átlag, addig átellenben ez 20fok.Becsapódási olvadékot nagy mennyiségben a kráteren kívül a délkeleti területeken találunk.Ínyencek a Langrénusztól délre elfekvő hatalmas lávatengert (Langrénusz P) is megkereshetik amely 14,6kmX 26,1km átmérőjével egy becsapódási olvadékkal feltöltött talán egy kisebb egykoron többszörös kráter lehetett.Ettől nyugatabbra a Langrénusz L felett egy sekélyes szintén becsapódásos olvadék eredetű lávamezőt is láthatunk amit a Langrénusz dobott ki magából.
A nagy nagyítású képet a 150/1200 SkyWatcher refraktorommal,ASI715MC kamerával,GSO Barlow2X nyújtóval készítettem EQ5 mechanikán,a kis nagyítású képet pedig a 120/660 SkyWatcher refraktorral ASI715MC kamerával,a 150mm-es refraktor hátán készítettem.
Sz.Á.I.