Hogyan született ez a periférián tanyázó látványos kráter?
Egy 20km átmérőjű test lehetett a tettes, 15km/s sebességgel csapódott be mintegy 200 millió Mt (megatonna) erővel. Ez a Föld teljes nukleáris arzenáljának a pusztító erejének (a hidegháború idején) az 2000-szerese.
Az olvadék mennyisége 61 billió tonna,az elpárolgott kőzetek "csak" 1 billió tonna tömegűek voltak.A kidobott anyagmennyiség 123 billió tonna.Ezeknek a törmelékeknek 2 százaléka érte el a Hold szökési sebességét. Az átmeneti kráter mindössze 3 perc alatt alakult ki,de a kész kráter kb:90-100 perc alatt nyerte el a végső formáját (mire az utolsó kő is nyugalomba került).A kráter átmérője 170km,mélysége a fal csúcsától mérve kb.:2700m. Érdekes hogy a központi csúcs amely kb.:2500m magas majdnem a sánc magasságával megegyezik! A központi csúcs eléggé összetett 37x49km-es méretével,de ez azt is mutatja hogy egy összeomló és a szétfutás kezdeti állapotában megrekedő majdnem belső gyűrű lehet.Ekkora méretű krátereknél már a számítások is jelzik hogy egy belső gyűrű várható.Érdemes összehasonlítani a Clavius-kráterrel ahol nincs ilyen struktúra,igaz mintha egy 33km-es belső gyűrű vagy központi csúcs legmagasabb részei kandikálnának ki a vastag törmeléktakaró alól. Szembetűnő a kráteren átfutó törésvonalak kusza világa,főleg a Rima Petavius I.-II.-III. amelyek együttesen 160km hosszan "T" alakban vágják háromfelé a krátert.A legszélesebb a Rima Petavius I. amely 3,5km-es méretével már a kisebb távcsövek is megmutatják. A törésvonal nyugati végéből egy 680km hosszú 100m mély és kb.: 3km körüli szélességű rianás fut egyenesen a Mare Australe (Déli-tenger) majdnem közepébe.Ez meglehetősen árulkodó jel.Ugyanis a becsapódásos medencék körül találunk szétfutó törésvonalakat és koncentrikus törésvonalakat. Amennyiben a Rima Petavius I.-re egy hatalmas kört illesztünk amelynek cikkelye fedi a tektonikus törésvonalat megkapjuk annak középpontját amely szintén a Mare Australe-ben lesz. Az érdekes rész most jön: ha ugyanezt megtesszük a Janssen-kráter hatalmas árkával a két kör centruma (Janssen és Petavius rianások) egymástól mindössze 75km távolságban lesznek a Mare Australe majdnem közepén.Azt tudni kell hogy a Mare Australe mai tudásunk szerint kettes de feltételezik hogy hármas becsapódás következménye.Vagyis az hogy melyik nagy becsapódáshoz tartozik az egyik vagy másik törésvonal azt nehéz megállapítani.A másik kérdésünk az lehet hogy miért nem látunk a többi kráternél a környéken ilyen erős rianásokat? Feltehetően itt a kráterek kora és a Hold belső hője lesz a válasz.A Janssen igen öreg ,4 de lehet hogy 4,1 milliárd éves.Ekkor még a Holdnak volt annyi belső energiája hogy az itteni törésvonalakat szétfeszítse a terra vidékeken (itt vastagabb a kéreg). A többi kráter a környéken fiatalabb és az idősebb krátereket és tektonikai formákat eltörölték,teljesen eltakarták.A Petavius esetében a helyzet teljesen más.Az erős aktivitás megmaradt és a Mare területen létrejött kráter a vékony kéreg miatt a kráter fenekét a mélyben megrekedő de felfelé erős nyomást gyakorló magma felnyomta, a kráter mélységének majdnem a felét így "eltüntette". A kráter padlózatának felemelkedése a központi csúccsal együtt eredményezi a többi átfutó rianásokat,keskeny árkokat,csatornákat.
A fő tektonikus törésvonal pedig a vékony kéreg miatt a becsapódás ráhatására aktivizálódott és a mélyben lévő erők széttolták az árok két partját félbeszelve az egész krátert. Az hogy mekkora erők működtek itt egykor jól szemlélteti hogy az egyik legnagyobb IMP mezőt fedeztem fel ebben a kehelyben.
150/1200 SkyWatcher refraktor,EQ5,ASI715MC,Lacerta TeleExtender3X.
Sz.Á.I.