Majd 1 hónapig tartó betegeskedésem után,újabb észlelést tudtam végezni.
A Rutherfurd egy 47km átmérőjű kráter, irdatlan méretű központi csúccsal rendelkezik.Ez a tulajdonsága miatt amely különlegessé teszi,megérdemli a figyelmet.Az 1400m magas 11,5-14 km hosszú központi csúcs ekkora kráter méret mellett nem gyakori, bár hasonló arányok előfordulnak más krátereknél. A kráter átmérő/központi csúcs átmérő 3,9-3,1 arányú amelyet csak a Theophilus,Pythagoras,Lowell,Hahn közelít meg erősen. A szimulációk alapján egy relatíve kis méretű ,sűrű és nagy sebességű égitest végez ilyen munkát.A nagyobb sűrűségű (3g/cm3) 84km/s(?) sebességű 4km átmérőjű égitest vagy 3km átmérőjű kb.:72km/s sebességű javarészt fém objektum 7,8g/cm3 sűrűséggel a Clavius-kráter oldalába esett ami miatt aszimmetrikus kráter alakult ki, de a becsapódás szöge is befolyásolta az alakját.A robbanás a Rutherfurd déli oldalát a Clavius-kráter déli sáncfalára tolta volna fel, de az jelentősen visszacsúszott és lett egy kövér csepp alakú forma az egész.A Rutherfurd-kráter észak-északkeleti részén a kráterből kifutó lánckrátereket látunk, ebbe az irányba jelentős anyagkidobódásokat találunk.55km távolságban a réteg vastagsága kb.:20m, 25km távolságban 250m körüli!
Az erős aszimmetria a törmelékek szétszórásában ne zavarjon minket hisz a túlsó oldalon az akadályok miatt ez csak gyengén teljesült,lényegében a kidobandó anyag a kráteren belül található.Ennek a kráternek az ikertestvére a Clavius túlsó oldalán tanyázó Porter-kráter.Ez jóval idősebb mint a Rutherfurd de kialakulása és környezete ugyanaz. A Rutherfurd körül nagy mennyiségben találunk kidobott olvadékot.Sőt a körülötte lévő szatellitkráterek alján is találunk ott összegyűlt olvadéktavakat amelyek elég nagyok ahhoz (1,54km) hogy nagyobb távcsövekkel megpillanthassuk.Az olvadék mennyisége 2.55 billió tonna és 1,49 billió tonna kőzet párolgott el.Az olvadéktavak felszínén kisebb gyűrűs és lótuszvirágos kráterek tanyáznak amelyek a visszahulló törmelék esett bele a viszkózusos olvadt anyagba és vert hullámokat.A kráter nyugati külső falán egy 2,5x7,8km-es lefolyást pillanthatunk meg amelynek vastagsága 100m körüli.Nagy távcsővel jó körülmények közt reménykedhetünk hogy saját szemünkkel is megláthatjuk (pirossal jelölve a térképen).
A robbanás ereje 2,79 millió megatonna. A kráter déli részén a sánc belső tövében egy brutálisan nagy kiforgatott kőzetblokkot egy "Monolit"-ot találunk.A 360m hosszú, 200m széles és 80m magas téglatest nagy távcsővel (30cm felett) jó célpont lehet amatőröknek (súroló fénynél).Képzelhetjük milyen lehet egy hegyomlás méretű szikla tövében állni és bámulni ezt a monstrumot!
A becsapódást utólag lemodellező programok még ha nem is pontosak,de aránylag jól visszaadják a jellemzőket.Figyelemre méltó a nagy becsapódási sebesség.A Naprendszerünkben az üstökösök érhetik el a maximális 73km/s sebességet (a Földhöz képest és retrográd pályán).Erre a sebességre gyorsítja a Nap őket.Persze ahogy közelednek a Napunkhoz a sebességük tovább nő.Földünk környezetében 84km/s sebesség csak speciális esetben érhető el.Viszont ha a sebességet 73km/s sebességben határozzuk meg a becsapódó égitest sűrűségét (tömegét) kell növelni hogy ilyen magas központi csúcsot kapjunk.Ebben az esetben viszont a kráter átmérője is növekedni fog és egyre nagyobb eltérés fog mutatkozni a valós átmérő és a számított átmérő között.A legjobb a valósághoz közel álló számítás kis átmérőt,nagy sűrűséget és nagy sebességet igényel.A fémből álló aszteroidák csoportja nem ismeretlen a tudomány számára.Az M típusú aszteroidák vagy egy rég volt nagy méretű differenciálódott égitest magjának töredéke vagy vékony kéreggel rendelkező ,vas-nikkel maggal rendelkező objektumok.A kialakult forma csak ütközések során jöhet létre.De mivel az aszteroidák ütközése igen ritka,a Naprendszer korai szakaszában amikor még nagy volt rá az esély egy ilyen találkozásra a sok törmelék miatt ,kellett hogy megtörténjen.Többször felmerült extrém sűrűségű kisbolygók léte (pl.:675 Ludmilla,33Polyhymnia) amelyeknél 60-70g/cm3 sűrűséget feltételeztek de ezek tévesnek bizonyultak vagy nagyon gyenge lábon álló mérésekből következtették ki.Természetesen ezek továbbra is nagy sűrűségű objektumok csak nem 60-70g/cm3 a sűrűségük, hanem 4-6g/cm3 az újabb mérések szerint.
Amennyiben üstökösszerű pályán mozgott (mert ilyen is van: Damokloid osztály) akár magyarázhatjuk a nagy sebességet ezzel.Viszont az üstökösszerű pályán jelenlegi tudásunk szerint csak üstökösök vagy annak halott magjai keringhetnek ezek pedig nem sűrű és nem fémből álló objektumok.
A Naprendszeren kívüli objektumok viszont beérkezhetnek nagyobb sebességgel.Mekkora az esély hogy egy ilyen objektum belép a Naprendszerbe? Az utóbbi időkben több kozmikus vándor is tiszteletét tette rendszerünkben, gondoljunk csak a Oumuamua aszteroidára vagy a 2I/Boriszov üstökösre.Több a Nap körül keringő esetlegesen retrográd irányban mozgó kisbolygókról illetve üstökösről is feltételezik hogy más Naprendszerekből vándoroltak át és lettek befogva.A szimulációk alapján az Oort-felhőben az ott tanyázó objektumok akár 50 %-a is szétszóródhat más közeli elhaladó csillagok,kóbor bolygók vagy a tejút gravitációja miatt.A gyenge gravitációs kölcsönhatás miatt könnyen megszökhetnek és más Naprendszerek befoghatják őket, akár a Naprendszer belső részeibe is behatolhatnak miközben nagy sebességre gyorsulhatnak.A gázóriás bolygók pedig akár lökhetnek rajtuk és a sebességük a gravitációs hinta miatt igencsak megnőhet.Láthatjuk tehát hogy nem is annyira ritka vendégek ezek és megjelenésük gyakorisága nem függ a Naprendszerek korától. Az Oort-felhőben milliónyi objektum lapul és minden csillag körül találunk Oort-felhőt.A csillagok között ,a sötét hideg űrben pedig kozmikus autósztráda van a jeges égitesteknek.Ha elfogadjuk hogy a Rutherfurd-krátert 1,1 milliárd évvel ezelőtt egy ilyen találkozás hozta létre akkor lehet hogy egy másik Naprendszerből elszabadult égitest nyomát láthatjuk Holdunk felszínén.
A nagy kérdés az hogy egy paramétereket számító program dolgozhat-e 10-20%-os hibahatárral,lehet hogy nincs itt semmi látnivaló csak egy program fércmunkája az egész?
A felvételt 356/1650 Orion Newton távcsővel,EQ6R mechanikán,ASI290MM kamerával,Lacerta 3XTeleExtender nyújtóval készítettem.